Earworm: mi az a jelenség, amikor nem tudjuk kiverni a fejünkből a dalokat?

A kutatók, tudósok és pszichológusok már évek óta azon töprengenek, hogy egyes dalok és bizonyos zenei motívumok miért rezonálnak folyamatosan a fejünkben. Előfordult már önnel, hogy hangosan és fejben dúdolta egyes dalok dallamát vagy szövegét, még akkor is, amikor nem akarta, olyannyira, hogy az a zenei motívum nem tud kikerülni a fejéből?Semmi ok az aggodalomra: ez a tapasztalat az emberek 90 százalékával hetente legalább egyszer előfordul, és legfeljebb egy kicsit idegesítő lehet, hogy nem tud leállni egy olyan dallammal, amely szüntelenül ismétlődik a fejében. Íme, mi is az a fülféreg, és az évek során végzett tudományos vizsgálatok szerint mik az okai és a lehetséges gyógymódok: böngéssz a fotógalériában, hogy többet megtudj!

A "fülféreg" szó szerinti értelemben a fülbe behatoló férget jelent. Természetesen ez egy metafora: Cornelius Eckert német pszichiáter 1979-ben a "fülféreg" kifejezést egy olyan fülbemászó dallamú dalra használta, amely bejut a fejünkbe, és soha nem jön ki onnan, mint a féreg a gyümölcsből.

Freya Bailes zenepszichológus 2015-ös tanulmánya szerint az önkéntelen fülzúgás gyakoribb az unalom pillanataiban, amikor ki kell tölteni az időt, például sorban állás, várakozás vagy egyedüllét közben. Vicky Williamson zenepszichológus viszont azt figyelte meg, hogy az agyunk fogékonyabb a fülzúgásra, amikor stresszesek, fáradtak vagy melankolikusak vagyunk, vagyis akkor, amikor a legérzékenyebbek vagyunk. Továbbá előfordulhat, hogy egy dal akkor is visszhangzik a fejünkben, ha már régóta nem hallgattuk: ez akkor következik be, ha olyan külső inger éri, amely felébreszt egy, a dalhoz kapcsolódó emléket, például életünk egy adott pillanatát vagy egy személyt. Ezt nevezzük önkéntelen emlékezésnek.

A dalok megragadnak az emlékezetben, különösen akkor, ha a dallamot kényszeresen ismételgetjük. Valójában, amikor a dallam újra és újra elkezdődik, az emberek számára rutinná válik: ezért nehéz kiiktatni egy ismétlődő dalt a fejünkből. A zenészek és lemezproducerek pedig tudják ezt, ezért gyakran komponálnak nagyon hatásos refréneket, amelyek könnyen megragadnak az ember fejében.

Egy marketing előadó, James Kellarsi meghatározta, hogy milyen jellemzőkkel kell rendelkeznie egy zeneműnek ahhoz, hogy fültörést okozzon: 1. Ismétlődés (különösen a refrének); 2. A zenei rész egyszerűsége; 3. A szöveg és a zene közötti ellentmondás; 4. A ritmus és a metrika közötti ellentmondás.

Mivel ezt a jelenséget már az 1900-as évek eleje óta tanulmányozzák, kizárható, hogy a fő oka a technológia vagy az okostelefonon történő zenehallgatás lehet. Valójában a fülféreg a fonográffal és a lemezjátszóval is előfordult. Valószínűleg a technológiával együtt nő inkább a gyakoriság, amellyel ez a jelenség előfordul, mivel manapság hajlamosak vagyunk sokkal többet hallgatni zenét.

Ez a neurológiai jelenség természetesen a reklámvilágban a leghíresebb, amely nagyon gyakran használ fülbemászó, ismétlődő dallamokat, hogy utat törjön a fogyasztók fejében: amikor a fogyasztók egy adott dalt hallanak, hajlamosak lesznek arra, hogy ezt a zenei motívumot az adott dallal reklámozott termékkel társítsák.

Tanulmányok szerint a fülférgek megszüntetésére való összpontosítás tovább súlyosbíthatja a problémát: a problémára való összpontosítás valójában valószínűleg növeli annak mértékét. Ezért van két lehetséges jogorvoslat, az úgynevezett elmozdulás: 1. Általános kiszorítás, amely abból áll, hogy egy adott feladatra vagy célra összpontosítunk; 2. Speciális kiszorítás, amely abból áll, hogy egy másik dalt vagy dallamot kell kigondolni, amit dúdolni kell, hogy a figyelmet az előző dalról egy új dalra tereljük.